Frankhitelesek figyelem: alakul az új végtörlesztési akció

Egyértelműnek látszik, hogy a pénzintézetek arra számítanak, hogy az állam is ténylegesen a devizahitelesek gondjainak megoldására koncentrál, s számottevően hozzájárul a probléma megoldásához. Azt már korábban tudni lehetett – sőt lényegében nyártól boritékolták maguk a piaci szereplők is -, hogy az árfolyamgátas megoldásnál alkalmazott gyűjtőszámlánál a bankok hajlandóak lesznek (rákényszerülnek) némi engedményre. A mostani javaslat a kamat elengedését helyezi kilátásba, ám a terhet megosztaná a bankok és az állam között. A most 2014 végéig tartó védelmi időszakot a bankok két évvel kitolnák. Emellett pedig a javaslat része lett az, hogy – miként például az OTP tette – alternatív árfolyamsávok is kerüljenek kialakításra – ez így jobban igazodna az adós teherbíró képességéhez és csökkentené a bankok (és az állam) kockázatát és költségeit is. (Korábban a szkeptikusak a gyűjtőszámlán gyűjtött teljes összeg banki leírásával is számoltak.)

Szintén állami akarat – és tőke – kell a Nemzeti Eszközkezelő (NET) lehetőségeinek kiterjesztéséhez. A pénzintézetek rendelkezésére álló adatok szerint a NET feltételeinek nem 5, hanem legalább 25 ezer hitelezett háztartás tudna megfelelni, erre azonban az 5 milliárd forintos költségvetési keret szűkös lenne. A banki áldozatvállalást itt az ingatlan kötelező értéken történő értékesítéséből eredő veszteség leírása jelentené.

Surányi javaslata újratöltve?

A hvg.hu által megszellőztetett javaslat legkétségesebb eleme az, hogy a bankok állítólag vállalnák a bedőlt, 90 napon túli késedelembe esett adósoknál, hogy a hiteleket automatikusan forintra váltják. Ahhoz azonban, hogy a jelenleg árfolyam ne legyen az utolsó szög a bedőlt hitelesek koporsójában, valakinek “le kell nyelnie” az árfolyamkülönbözet döntő részét. A veszteségmegosztásban a kiszivárgott hírek szerint maguk a bankok is leírnának egy részt az árfolyamveszteségből, ám más, kiegészítő javaslatokat is megfogalmaztak. A cél érdekében a hvg.hu szerint ma már elfogadhatónak tartanák azt a tavasszal Surányi György által javasolt megoldást, hogy ehhez az MNB piacon kívüli művelet keretében, a piacinál olcsóbb árfolyamon biztosítana eurót a bankoknak (ahhoz hasonlóan, ahogy azt a végtörlesztés során teszi). (Surányi javaslata az összes devizahitel forintosítására szólt, javaslatát – amelynek több eleme volt – a Magyar Bankszövetség korábbi elnöksége akkor elvetette.)

Forrásaink szerint a banki javaslat e pontjának interpretálásába bizonyosan hiba csúszott. Tény, hogy az MNB devizatartalékait alacsonyabb árfolyamon halmozta fel, mint az aktuális szint, s emiatt az állomány éves átértékelésén jelentős átértékelési nyereség keletkezik. Elképzelhető ugyan, hogy erről lemondva rendkívül kedvező áron lehetne eurót felajánlani a bankoknak, ebben az esetben azonban a veszteséget lényegében az állam állná, hiszen kvázi a költségvetés elmaradt bevételéről beszélnénk.

A végtörlesztés 180 milliárdos veszteséggel járna

Az MNB statisztikái szerint a 90 napot meghaladó késedelemben lévő lakás- és szabadfelhasználású hitelállomány pusztán az árfolyamváltozás okán a június végi 549,5 milliárd forintról 630 milliárdra nőtt. A végtörlesztési árfolyammal számolva a jelen helyzethez képest a veszteség 180 milliárd körüli lenne, amit valakinek – veszteségmegosztással – a végén fizetni kellene. (A bankok a végtörlesztés okozta veszteség mellett itt komolyabb áldozatvállalást vélhetően csak terheik jövőbeli csökkentésével – például a bankadó garantált kivezetésével – vállalnának fel e tekintetben.) Ha el is szánná magát egy ilyen lépésre az MNB (és a költségvetés), cseppet sem kerülnénk közelebb a megoldáshoz, miután a konstrukció (adó)jogi szempontból  nem működhetne – állították a lapunknak nyilatkozó szakértők. Ennek nyomán úgy tudható, hogy a bankok más irányból közelítették meg a kérdést.

Akárhogy is legyen, a bedőlt hiteleseknek korántsem lenne könnyű helyzetük a forintra váltott hitellel, hiszen a piaci események (leminősítés) nyomán a mai napra boritékolt kamatemelés után a forinthitelek törlesztése is komoly – ha egyáltalán még elviselhető – terhet jelentene a fizetni már eddig sem tudók számára. E ponton egészülne ki a banki javaslat a korábban elfogadott állami kamattámogatási rendszer kiterjesztésével. A kamattámogatást az állam nyújtja olyan esetekben, amikor a bajba jutott adósok kisebb – finanszírozható – lakásba költöznének. A bankok mindezek okán a kamattámogatás kiterjesztését javasolnák.

Ez rövid távon kezelhető többletköltséget hárítana a költségvetésre, abban pedig bizonyosak lehetünk, hogy még egyszer a kormányzat sem lesz olyan botor, hogy olyan terhet vállaljon magára, mint a mostanság könnyes szemmel emlegetett első, még az első Orbán-kormány idejében megalkotott kamattámogatási rendszer, amely számítások szerint – túl azon, hogy rendkívüli marzsot hagyott a bankoknál – a költségvetést még az idén is százmilliárdos tétellel terheli. A rendszer stabilitásához az is kellene, hogy az állam – mint általános garantőr – vállaljon kötelezettséget arra, hogy abban az esetben, ha az árfolyamok extrém mértékben meglódulnak, s immár nem pusztán banki kockázatkezelési, hanem rendszerkockázati gondot okoznak, beavatkozik a folyamatokba.