Hoppá! – ma nem a lakáshitelesek jelentik a legégetőbb problémát, hanem a közüzemi számláikkal tartozók
Magyarországon mintegy 135 ezer szociális bérlakás van, ám az igények megközelítik a 300 ezret. A Habitat és a Városkutatás Kft. 2 év alatt szeretné kidolgozni a Szociális Lakásügynökség modelljét, ami az állami szociális bérlakás-politika hiányait orvosolná. A magántulajdonosok parlagon heverő ingatlanjaira számítanak.
A megfelelő nagyságrendű szociális bérlakás-állomány hiányát ún. Szociális Lakásügynökség (SZOL) felállításával oldanák meg – hangzott el a tegnapi „Lakhatási szegénység Magyarországon – problémák és megoldások” konferencián. A rendezvény apropóját az adta, hogy Habitat for Humanity 15 éve kezdte meg működését Magyarországon, azóta 149 új lakást építettek és 340 ingatlant újítottak fel. Építkezéseiket a szocpolra alapozták, amelyet azonban 2 éve megszüntettek. Jelenleg más szervezetek projektjeit támogatják (pl. Vöröskereszt), illetve olcsó lakásfelújítási kölcsönöknél nyújtanak segítséget, de e válságos időkben az emberek bizalmatlanok a hitelekkel szemben – mondta el Sümeghy György, a szervezet magyarországi igazgatója. A Habitat most összefogott a Városkutatás Kft.-vel, hogy két év alatt kidolgozzák a hazai SZOL-programot, amely Nyugat-Európa számos országában már sikert aratott, és országos léptékben is megoldást jelenthet a szociális bérlakás-piac gondjaira és hiányosságaira. Négy nagyvárosban állítanak fel munkacsoportot, amelyek két évig a helyi lakáspiacot elemzik, és kidolgozzák a SZOL működési kereteit biztosító jogszabály-javaslataikat.
Katasztrofális számok
Magyarországon a rendszerváltás után az önkormányzati lakásállomány túlnyomó többségét privatizálták, így ma már csupán 135 ezer szociális bérlakás áll rendelkezésre. Ráadásul a privatizált ingatlanok jelentős részét olyan társadalmi csoportok kapták tulajdonba, amelyeknek az anyagi helyzete és szociális kultúrája nem teszi lehetővé a lakások fenntartását és karbantartását. Mindemellett óvatos becslések szerint kb. 300 ezer háztartás élethelyzete tenné indokolttá, hogy szociális bérlakásban éljen. A jelenlegi önkormányzati tulajdonú állomány átlagos állapota azonban meglehetősen rossz, fenntartásuk és állagmegóvásuk szinte lehetetlen. Ráadásul ma nem a lakáshitelesek jelentik a legégetőbb problémát, hanem a közüzemi számláikkal tartozók. Egy idei Tárki-felmérés szerint a magyar háztartások 20 %-ában fordult elő, hogy az elmúlt évben pénzhiány miatt nem tudtak közüzemi számlát fizetni. (Míg a családok 6 %-a késett a lakáshitel-törlesztéssel.) Hazánk a díjhátralékosok számát tekintve az elsők közé tartozik az EU országai között – mondja Sümeghy György.
Ki kell törni az ördögi körből!
A bérlakás-hiány következtében tízezrek képtelenek önálló életet kezdeni, drága albérletbe kényszerülnek, vagy éppen olyan bérletbe, ami műszaki állapota miatt alkalmatlan az emberi életre. Egyrészt jelentős társadalmi csoportok képtelenek kitörni ebből az ördögi körből, másrészt regionálisan is determinálva van a szegénység, hiszen százezrek „ragadnak be” leszakadó, munkalehetőségekkel nem rendelkező térségekbe. A Habitat szerint a lakhatási szegénység mintegy 1,2 millió embert érint hazánkban: ennyien élnek elfogadhatatlan minőségű, akár életveszélyes, egészségtelen, komfort nélküli vagy fűtetlen lakásokban. Ha ezt a számot összevetjük a közel 4 millió hazai lakóingatlan-állománnyal, akkor egészen tragikus a helyzet. De nem csak a „munkásosztály” széles rétegei lehetnek a leendő szociális lakásügynökség ügyfelei, hanem bizony a középosztály jelentős csoportjai is, akik anyagi és hitellehetőségek híján szintén nem reménykedhetnek abban, hogy saját tulajdonú lakásokban éljenek. Ide is kapcsolódik egy adat: 100 ezer fiatal pár nem számíthat szülői támogatásra, és nem rendelkezik tartalékokkal ahhoz, hogy megfelelő lakáshoz jusson.
A magántulajdont kell bevonni
Miközben nincs elegendő számú állami és önkormányzati lakás, több tízezer magáningatlan áll üresen. A szociális lakásügynökség célja lenne a kínálatot és a keresletet összekötni. Természetesen számos kockázat és nyitott kérdés van, amelyre választ kívánnak adni az elkövetkezendő két évben. Az egyik fontos kérdés, hogy a tulajdonosoknak garanciát kell kapniuk arra, hogy ingatlanjaikat a bérlők rendeltetésszerűen használják, és jó állapotban megőrzik, majd ha letelik a bérleti időszak, a lakásokat visszaszolgáltatják, vagy a lakásügynökség új bérlőt közvetít ki. A másik fontos kérdés, hogy adókedvezményeket kellene biztosítani a tulajdonosoknak, hogy a piaci árnál olcsóbban is megérje kiadniuk az ingatlant, vagy/és az állami lakbér-támogatást jelentős mértékben ki kellene szélesíteni.
