Ma a kockaházakat éppúgy lenézzük, mint elődeink a tornácos hosszúházakat
A szocialista családi ház építés két nagy korszakra tagolható: a háború után, egészen az 1970-es évek végéig tartó időszak a „Kádár-kockának” csúfolt kockaházak kora, majd az 1980-as és 90-es évek az óriásházak kora. Gyökeres változást a lakásépítésben az 1997-ben alkotott új építési törvény és annak végrehajtási rendeletei hoznak.
A kockaházak eredete az 1930-as évekre nyúlik vissza. Már abban az időben készültek típustervek állami megrendelésre tisztviselőtelepek létesítéséhez. A feladat: olcsó, a hazai építési hagyományokon alapuló városias épületek tervezése volt. A tervezők a kúriákat, a középréteg hagyományos családi lakóházait vették alapul. Mivel a leggazdaságosabb a kocka alaprajz, ezért ikres beépítéssel két kockaházat építettek össze, majd a legolcsóbban kialakítható kontyolt, esetleg Manzard-tetővel fedték. Így a két egybeépített ház tömege adott ki egy kis kúria jellegű épületet.
A háború után a vidéki (főleg falusi) lakosság az egyenlőség jegyében szintén ilyen kúriaszerű „városi” házakra vágyott. Mivel falusi környezetben az ikresítés nem terjedt el, a lakosság tömegével kezdte építeni a kocka alakú „félkúriákat”. A módosabbak Manzard-tetővel, a szegényebbek sátortetővel. Ennek a mozgalomnak kedvezett, hogy a hagyományos tornácos házakat, mint a feudális múlt képviselőit nagyon lenézték, ráadásul a tanácsok közel négyzet alakú telkeket osztottak, amelyek egyébként sem voltak alkalmasak hosszúházak építésére.
A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a terveket szakmailag képzetlen technikusok, népfőiskolás tervezők készítették, akik megrendelői igény szerint minden költséges építészeti elemet levettek az eredeti típustervről, és nem is törekedtek igényes épületek tervezésére. Az alaprajzi kialakítással sem sokat foglalkoztak: az utca felé két nagy szoba készült, az udvari oldalon valahogy elhelyezték a konyhát és a fürdőt, néha még egy szobát. Így készült a teljesen puritán, gazdaságosan megépíthető kockaház, melyre legfeljebb a kivitelező kőműves tett fel néhány csempét díszítésül, ha éppen kapott valahol.
Az állam később észbe kapott és új típusterveket készíttetett. Ekkorra azonban már olyan divatossá váltak a kockaházak, hogy az új típustervekből is csak ezeket fogadta el a közvélemény.
Az állam eleinte minden eszközzel próbálta visszaszorítani a családi ház építéseket. Az embereket a jobban ellenőrizhető társasházakba, lakótelepekre próbálta terelni. Így aztán a saját családi ház, a divatos kockaház a szabadság kifejezője, státusszimbólum lett.
Építőanyagok, szerkezetek
Az állam egyik eszköze a magánépítkezések visszaszorítására a hagyományos építőanyagok gyártásának visszafejlesztése, a nagyüzemi technológiák előtérbe helyezése volt. Így a magánépítkezések kínkeservesen, állandó anyaghiánytól sújtva haladtak. Ráadásul csak néhány kisszövetkezet foglalkozott családi ház építéssel, így a házak többsége csak a hétvégeken épült. Egy-egy ház felépítése az anyagiakon túl a fenti problémák miatt is hatalmas erőfeszítést követelt.
A korai épületek között még találunk néhány vályogtéglából, háborús törmelékből épült lakóházat is, de a többség tégla vagy beton sávalapon 38 cm kisméretű tégla, később ikersejt tégla falazattal készült. Az 1970-es években jelent meg a B30 falazóblokk. Az épületek többsége fafödémes, a jól ismert sátortetővel. A külső nyílászárók kapcsolt gerébtokos szerkezetek, nagyon tipikusak a háromszárnyú ablakok. A melegburkolat parkett, a hidegburkolat műkő, később kerámia volt. A falakat általában festették, nagyon divatos volt a hengerelt minta.
A korai épületekben cserépkályhás fűtés volt, majd megjelentek a különböző kazánok: szilárd tüzelésű és olajkazánok radiátoros fűtéssel. Később a gázhálózat kiépülésével terjedtek el a gázfűtéses rendszerek.
Ha kockaházat vennénk
Ma a kockaházakat éppúgy lenézzük, mint elődeink a tornácos hosszúházakat. Egy adott korszak, életérzés kifejezői. Eljárt felettük az idő. Ráadásul nagyon egyszerű, rossz minőségű anyagokból készültek, a mai kívánalmaknak messze nem felelnek meg. Alaprajzi kialakításuk általában elég zavaros, hiányzik a kertkapcsolat.
Ha nem felújított a ház, akkor leginkább a jó elhelyezkedés miatt érdemes megvenni, de egy teljes körű felújítás, alapos átépítés akár meg is közelítheti egy új épület építési költségeit. Az alapozást az új előírásoknak megfelelően meg kell erősíteni, a falakat hőszigetelni kell. Az ácsszerkezet megérett egy alapos felújításra, ha nem akarjuk látni a sátortetőt, akár cserére is. A szakipari szerkezetek (nyílászárók, burkolatok) mára elavultak.
Egy kockaház jó alap egy nagyfelújításra, jelentős átépítésre. Ha úgy érezzük, korszerűsítés után akár eredeti állapotban is megtarthatjuk, hátha egyszer újra divatba jön, ahogy a tornácos házak is reneszánszukat élik.
Tisztelt Cim!
Egy éve nem sikerül házat vásárolnom Zalaegerszegen, mert 16 millió körüli árakon gyenge rossz tervezésű házakat láthatunk.
50 évesen van ítélóképességem, gyermekkori építkezések emlékeit figyelembe véve, minden korszaknak meg voltak a gyenge pontjai.
A 80-as években a tüzépre a vagonból kellett a silány Portland cementet kipakolni, a tetőcserepek görbék voltak a csempék darabonként eltérő színüek. Szerintem a 60-as évek házai jobb minőségűek mint a későbbiek. Igaz beosztásuk aránytalan volt. Most mégis egy 59-ben épült házat választok, mivel négyzetes telken fekszik és statikája alkalmas a modernizálásra nagyon sok ötlettel sokkal olcsóbban min egy új építkezéseel messze a várostól drága bejárással kombinálva. A ház a Köztársaság út közepén van. A 20-30-as évek polgári házai között is találunk gyenge falazatú és “spórolt” tetőszerkezetű cementet nem ismerő házakat. A 80-as évek házait előszeretettel építették válogatás nélküli pizlett bontott téglából és gázszilikát beton- téglából. A mostaniak meg lábazat nélküli ételszagot árasztó egyterű gipszkarton és bazaltgyapot házak, olyan alapanyagokból, amelyeket az utókor soha nem tud már hasznosítani.
Tisztelettel: Borza András
agrármérnök-közgazdász