Mi a helyzet az ingatlanszakmával?

Szerző ulp

Havonta több száz ingatlanközvetítő dobja be a törölközőt

Annak jártunk utána, hogy a 2008 októberében kirobbant ingatlanpiaci válság óta mi történt a hazai ingatlanközvetítő társadalomban. Hányan adták fel, hányan maradtak, mi várható a jövőben, és egyáltalán merre indul tovább a szakma? Mindannyian a kormány otthonteremtési programjára várnak.

Érdektelen ingatlanok

Egyes településeken előfordul, hogy a közvetítők eladásokat realizálnak, azonban az ország egészét tekintve azok az ingatlanok, amelyek eddig az értékesítés javát adták, most teljesen érdektelenné váltak. Nemcsak az a baj, hogy nehéz eladni, hanem a megbízóinknak – akik annyira várják a segítséget tőlünk – nehéz a szemükbe nézni. Köztudottan borzasztó helyzetben vannak a devizahitelesek, és nekik egyetlen menekülés lenne a gyors eladás. Ez azonban sajnos most reménytelen – mondja Békési Béla, a MIÉSZ (Magyar Ingatlanközvetítők és Értékbecslők Szakmai Szervezete) elnöke a téma közepébe vágva.

Másfél év múlva jönnek az új lakások

Az ingatlanpiacon még legalább 1,5-2 év, amíg ismét megjelennek tömegegesen az új lakások. A tervezők még el sem kezdték a munkát, ha bele is fognak, hosszú folyamat kezdődik, és akkor még hol vannak az eladások – folytatja Földvári Zsolt, a MAISZ (Magyar Ingatlanszövetség) marketingmunkatársa. Van olyan tagszervezet, fejlesztő a IX. kerületben, aki korábban 280 főt alkalmazott, míg most csak négyet, s közülük három be se jár dolgozni – teszi hozzá. Az értékbecslő cégek is bezárnak, a bankok már nem alkalmazzák őket, csak felülvizsgálatra, amikor a külső hitelközvetítők által összeállított pénzügyi vizsgálatokat bírálják el. A korábban milliókat érő értékbecslői adatbázisok nem érnek semmit, hiszen ma ki tudja, hogy minek mennyi az értéke.

Menyi ingatlanos van?

Bár a szakma rosszul szabályozott, hiányosak az adatok, hozzávetőlegesen 50 ezer vállalkozás profiljában szerepel az ingatlanközvetítési tevékenység. Végzett szakember 20 ezer körül van, valójában azonban 5 ezer cég, vállalkozás foglalkozott a válság előtt tényleges értékesítéssel. Hogy ma hányan maradtak? Talán a fele. A szakma művelői ma – akik tényleg dolgoznak – 2500-3000 főt jelenthetnek. A kevés bevételnél azonban sokkal nagyobb gond az elhagyottság, a negatív társadalmi megítélés, és ez főleg azokra hat, akik tényleg rendesen dolgoznak. A szerencselovagoknak ez nem számít. Nagyon sokan hívnak, hogy elég volt, nincs tovább, több tucat ki nem fizetett jutalék és a mostani sikertelenségek anyagilag és lelkileg számos kollégát tönkretettek. Havonta több százan hagyják abba ezt a hálátlan munkát, míg ennél jóval kevesebben vágnak bele újként – ecseteli a tapasztalatokat Békési Béla.

Békési Béla, MIÉSZ

Békési Béla, MIÉSZ

Kik mennek tönkre?

Komoly gondok merülnek fel a kisebb vállalkozásoknál, nem véletlen, hogy elsőként ők zárnak be. A válság azonban nem válogat. A franchise-ok legtöbbje tőkeerősebb a kisvállalkozásoknál, így a krízist a tartalékaiknak, illetve az eladási stratégiájuknak köszönhetően könnyebben átvészelik. Arányaiban nézve egyértelműen vidéken mennek tönkre többen. Más szakértők szerint viszont a válság mégis a kis irodáknak kedvezett, míg egyes hálózatok irodáik negyedét is visszavásárolhatják a partnereiktől: így egyrészt a partner kis pénzhez jut, míg a franchise-gazda megőrzi a piacon elfoglalt pozícióját. Várható az újabb világhálózatok megjelenése is: francia és amerikai óriás cégek figyelik a partvonalról a magyar ingatlanközvetítői piacot, esetleg a bedőlt irodákat felvásárolják olcsón. Persze a Re/Max amerikai óriáscég magyarországi tevékenységének értékelése kapcsán felmerülhet a kérdés, hogy a nemzetközileg bevált know how-val be lehet-e kapcsolódni a hazai ingatlanpiacba, vagy a speciális hazai viszonyokra kell azt adoptálni.

Nincs életpálya-modell

Az ingatlanközvetítők kétharmada felhagyott a szakmával a válság kirobbanása óta. Nem tudjuk pontosan, hogy az ingatlanszakmában dolgozókkal mi lesz, hová kerülnek, mert az ingatlanszakma sohasem állított fel életpálya-modelleket. Óriási a fluktuáció, a szakmában dolgozók 50 százalékának nincs szakirányú képesítése, az ingatlanközvetítők között ez az arány még magasabb, hiszen például a sarki fűszeres ingatlanirodája miféle szakértelemmel bír? Van mocorgás azért, de lassan fejlődnek a dolgok. Mindenképpen pozitívum, hogy megmaradt az ingatlanszakma magja, vagyis minőségileg is letisztult a piac, ami később még jó lehet – mondja Földvári Zsolt. Ami a minőségi javulást illeti, információink szerint egy jelentős uniós pályázaton érdekképviseleti szervek igényelhettek támogatást képzések, oktatások szervezésére, és állítólag az egyik jelentős ingatlanszövetség is nyerhet pénzt a programjához. Ez közel 700 fő képzését jelentené.

Mennyi a pályaelhagyó?

Valóban nincs szükség ennyi ingatlanosra, de kidolgoztunk egy olyan lehetőséget, amivel ezt a rendkívül jó emberanyagot nem hagynánk magukra, mivel sok olyan komoly feladat van, amire tökéletesen felkészült a szakma művelőinek sokasága – mondja Békési Béla. Ilyen szervezett szakembergárdával Magyarországon senki más nem rendelkezik, hiszen a számítógépes ismereteik megvannak, mobilisak, a technikai háttér (gps, kamera, digitális fényképezőgép, távolságmérő stb.) rendelkezésre áll, az épületek felmérésében otthon vannak, ezért nagyon nagy munkákra hivatottak. Hogy ez valósággá váljon, egyeztetéseket kezdeményezünk, és látjuk az alagút végén a fényt! Ugyanis előbb-utóbb fel kell állítani az egységes ingatlankatasztert, ami az alapja lehetne mindenféle lakásprogramnak, gazdasági intézkedésnek – itt jöhetnek szóba a közvetítők. A földhivatali adatok nem azokat az információkat adják, amire valójában szüksége lenne az ingatlanszakmának. Földvári Zsolt hozzáteszi, hogy a szakma egésze rajtpozícióból várja a kormány új otthonteremtési programját, ami motivációt és munkát adhatna mindenkinek.

Új konkurencia a láthatáron: a staging

Új szereplőként jelentek meg a közvetítői piacon a lakberendezők, akik az ún. staging területén mozognak otthonosan. A staging célja, hogy a leendő potenciális vevő érdeklődését felkeltsék, az adott ingatlan legelőnyösebb vonásait kiemeljék (kiegészítők, színek, formák, komfortérzet-növelő technikák stb.). Ez mindenképpen egy plusz szolgáltatás az ingatlanközvetítői tevékenységhez képest, és bár ők nem szakmabeliek, egyre többen végzik el az OKJ-s közvetítői tanfolyamot. Az újabb tendenciák szerint a nagy cégek a lakberendezőket a staging mellett felkérik a kiadás vagy az eladás lebonyolítására is, ha már úgyis „kéznél vannak” – mondja Földvári Zsolt. Bár most stagnál az újlakás-piac, és a staging elsősorban arra irányul, a fejlesztők is egyre inkább preferálják, ha az alaprajzok és látványtervek mellett staging is szerepel (tervek kárpitról, bútorról, függönyről, hangulatról, életérzésről stb.), mert így a vevők jobban el tudják képzelni az új otthonukat. A MAISZ részt vesz egy roppant érdekes kísérleti programban: kb. 20 ingatlanos és 20 lakberendező kap meghatározott mennyiségű ingatlant, hogy adják el. A végén megnézik, hogy ki mennyi időt fordított a munkára, milyen segédanyagot használt, és mekkora hatékonysággal dolgozott.

ingatlanmagazin

8 hozzászólás to “Mi a helyzet az ingatlanszakmával?”

  1. Borics Zoltán

    “A szakma művelői ma – akik tényleg dolgoznak – 2500-3000 főt jelenthetnek”

    Országosan? Budapesten?
    Ennyi ingatlanügynök csak a franchise hálózatoknál dolgozik, a többiekkel mi van?

    Honnan becsülték szakmailag ezt a számot?

    Tiszta vicc az egész. Az ingatlan.com magazinjában jelenik meg ez az adat, miközben csak a com.on ennél több referens van felsorolva…

    Egy másik jól hangzó mondat:
    “A franchise-ok … az eladási stratégiájuknak köszönhetően könnyebben átvészelik.”

    Mi az az eladási stratégia amivel a franchise-ok rendelkeznek, a független közvetítők meg nem?

    Eddig mindig illett szapulni a franchise-okat,
    hogy nem tudnak semmivel sem többet, bla-bla,
    drágábbak, bla-bla,
    fölöslegesen csicskáztatják a szittya magyart, bla-bla,
    milliós belépési díjakkal, meg magas royaltykkal kiszipolyozzák az irodáikat, meg az üzletkötőiket, bla-bla…

    Ja kérem, változnak az idők.

    “Az ingatlanközvetítők kétharmada felhagyott a szakmával a válság kirobbanása óta.” – Gondolom ez is valamiféle szakmai rekeszizom becslés. Szerintem ez egy badarság.

    Most elárulok egy jó nagy csodát:
    Azokat a cégeket kellene megkérdezni akik a magánszemélyek hirdetéseit szűrik ki a hirdetések közül, hogy hány ügynöki telefonszámmal van kevesebb. Ti. ők vezetik a legpontosabb nyilvántartást. Nem kell itt becsülgetni, csak meg kell kérdezni…:)

    “Valóban nincs szükség ennyi ingatlanosra…”
    Mennyire? A cikkben említett 2.500 – 3.000-re?
    Hát tessék akkor megmondani, hogy mennyire van szükség, és ezt hogyan számították ki?

    “Új konkurencia a láthatáron: a staging”
    Előre megmondom, hogy lakberendezőből soha nem lesz ingatlanügynök.
    Ingatlanügynökből lehet stagert csinálni. (de korántsem mindegyikből:))

    #395
  2. adoptálni vs. adaptálni? sztem inkább az utóbbi

    A jó szakember kincset ér minden szakmában. Még nagyobb kincset ér a profi marketing és hirdetési tevékenység. Mindez együtt pedig manapság nélkülözhetetlen a sikerhez. Vajon a mezei zugingatlanosoknál mekkora a valószínűsége, hogy a sikerhez szükséges munkát és pénzt először bele tudják tenni, majd sikeres eladásokat realizáljanak a mostani nehéz piacon? Ez egy összetett szakma, rengeteg kompetenciával kell rendelkeznie magának az ügynöknek is és magának a cégnek is, ha hosszabb távon piacon akar maradni. Tudja ezt egy egyszemélyes iroda? Én kétlem…

    #396
  3. Sokan azt magyarázzák hosszan, hogy miért, és hogyan nem lehet. Ne sajnáltassuk magunkat LÁTVÁNYOSAN!
    Nézzük meg hogy hogyan lehet.
    Szerintem: Dolgozni kell kérem, dolgozni :-)

    #397
  4. Mennyi ingatlanos van? Vajon ezek a számok honnan származnak? Szerintem hasra ütésből. Az alapján, hogy hány vállalkozásnak van a tevékenységi körében az ingatlanközvetítés, még nem lehet ezt megmondani. Nekem sincs fogalmam róla, és igaz, hogy sokan felhagynak ezzel a munkával, de ugyanakkor vannak új belépők is.

    Lehet, hogy a franchise-ok tőkeerősebbnek tűnnek, de ne felejtsük el, hogy magasak a költségeik is (pl. utcafronti iroda bérleti díja), amit akkor is fizetni kell, ha eladás nincs, vagy csak jóval kevesebb. Az elmúlt időben szinte mindegyik franchise hálózat zárt be irodákat, nem csak magánzók tűntek el.

    Az, hogy “az ingatlanközvetítők kétharmada felhagyott a szakmával a válság kirobbanása óta”, szerintem erős túlzás, és semmi alapja nincs a becslésnek.

    És még egy mondat a staging-ről: Nem konkurencia, hanem egy újabb technika a profik eszköztárában.

    ui: Azok, akik komolyan gondolják a szakmát alkalmazkodnak a jelenlegi helyzethez, és továbbra is profi módon képviselik. Nekik mindig lesz eladásuk, mindig lesz ügyfelük, mert ezt választották hivatásuknak. Tudják, és elfogadják, hogy mostantól ilyen az ingatlanpiac….

    #400
  5. No igen, szegény értékbecslők:(Panaszkodnak, hogy nincs munka, az adatbázisuk nem ér egy kanyit sem? Akkor válaszoljon valaki a kérdésemre. Ha még is szükség van egy-két becslésre miért nem gondolkodnak?Én elhiszem, hogy a banknak akarják mutatni a szépet, de könyörgöm pl : ( megtörtént eset a héten ) egy amúgy is 20%-al piaci ár alatt lévő új építésű lakást miért becsülnek még 20%-al a piac alá? VIII. kerületben 215.E nm ár új építésűnél, szerintem elfogadhatatlan. Utána meg sírnak, hogy nincs munka??? Ha nem jó a becslés, nincs hitel, ha nincs hitel, nincs becslés sem. Ez nem logikus? Jó volna ha picit elgondolkodnának ezen!
    És az ingatlanközvetítők? Talán nem is baj, ha tisztul a felhozatal, ráfér a szakmára én úgy gondolom.
    Uff, én beszéltem…:)

    #405
  6. Békési Béla úr havi rendszerességgel küld emaileket nekem is és gondolom sok száz más embernek is már évek óta, aki mondjuk az ingatlan.com-on hirdet. Többször és többféleképpen kerültem már vele vitába, most is tudnék.

    Én azt látom, hogy kezd urrá lenni mindenkin egy természetes félsz, amit okosnak tűnő vagy csak hangzatos publikációkkal próbálnak leplezni. Ez még a MAISZ-ra is igaz, akik eddig sem jeleskedtek a szakma elismertetésében és annak szűrésében. Vannak olyan MAISZ tagok, akik nem kevés kárt okoztak ennek a piacnak, csak ma a sikerességet nem tisztességben és etikai kódex szerint mérik. Lehet nem is kell, csak akkor ne sírjon senki, amikor jól megy a szekér, akkor mindenki mindent megtesz azért, hogy a mának éljen, majd amikor meg nem megy, akkor hibáztatunk mindent és mindenkit. Ja, és majdnem elfelejtettem, gyorsan rohanunk a kormányhoz, hogy csináljanak már valamit, mert igaz, hogy kiraboltuk a piacot, megsarcoltuk a vevőket, de azért még mi is emberek vagyunk, úgy mint ti!

    Szánalom emberek, szánalom. Ez az ami nekem eszembe jut sokszor, amikor ilyesmiket olvasok!

    #406
  7. Borics Zoltán

    Az azért ne felejtsük el kollégák, hogy mi Budapesten dolgozunk, ahol azért van mit csinálni.

    Budapesten kívül vannak olyan helyek, ahol annyira leállt az ingatlanforgalom, hogy szokták mondani: a fű sem nő.

    Na, azokban a régiókban élő ingatlanügynökök és értékbecslők, aztán lehetnek akármilyen jók, képzettek, stb. dolgozhatnak akármennyit: széllel szemben nem lehet…

    #407
  8. Ez sajnos így van. De nem csak a vidéki ingatlanpiac különbözik ennyira a budapestitől, hanem úgy általában minden más, ami a munkát illeti.

    #411

Hozzászólás